Mi a csalánkiütés?
A csalánkiütés (urticaria) igen gyakori bőrgyógyászati betegség, a lakosság közel egynegyedénél az élete során legalább egyszer kialakul. Szerencsés esetben csak a növénnyel való közvetlen érintkezés kapcsán, a nevét is innen kapta, ugyanis a tünetek csaláncsípésre emlékeztetnek. Hullámzó lefolyást mutat, és az esetek nagy részében spontán gyógyul. Nőkben kétszer gyakoribb. Az életminőséget nagymértékben csökkenti, kihatással lehet a munkahelyi-, valamint iskolai teljesítményre.
Milyen tünetekkel jár a csalánkiütés?
Akár az egész testfelszínt érintően is megjelenhetnek a különböző méretű, bőr szintjéből előemelkedő, kínzóan viszkető,vörös csalánfoltok, melyek nagymértékben hasonlíthatnak szúnyogcsípésre. Jellemző rájuk, hogy gyorsan, pár perc alatt alakulnak ki, helyüket változtatják, „jönnek-mennek”, vándorolnak a test egyéb területeire. Általában 24 órán belül nyom nélkül visszafejlődnek, de egyes típusokban megfigyelhető 24 órán túli fennállás is. Nyomásnak kitett területen és hajlatokban a legerőteljesebbek a tünetek. A csalánkiütés velejárója lehet az ajkak, szemhéjak, nyelv duzzanata, ún. oedemája, melyet angioneuroticus oedemának hívunk.
A tünetek időbeni fennállása alapján megkülönböztetünk akut és krónikus csalánkiütést. Míg a heveny urticaria főként bőrgyógyászati jelentőségű, addig az elhúzódó esetekben már belső szervi és szisztémás betegségek kizárása is szükséges.
Milyen okai lehetnek a csalánkiütésnek?
A csalánfolt a bőr középső rétegének a vizenyője, mely a bőrerek fokozott átjárhatóságának következménye. Kialakulásában a hízósejtekből felszabaduló hisztamin nevű anyag játszik szerepet, ami számos kiváltó inger hatására bekövetkezhet.
Leggyakrabban heveny virális, bakteriális fertőzés, esetleg bélférgesség váltja ki, ugyanakkor a bőrrel érintkező fizikai ingerek (dörzsölés, nyomás, hideg, meleg, napfény) is állhatnak a háttérben.
6 hétnél tovább való fennállása esetén krónikus gócfertőzés vagy gyulladás (pl. rosszul gyökérkezelt fog, krónikus mandulagyulladás, krónikus nőgyógyászati fertőzés), autoimmun reakció vagy pszeudoallergiás reakció (gyógyszerek, élelmiszerek) állhat a háttérben.
Hogyan diagnosztizáljuk a csalánkiütést?
Magát a csalánkiütést diagnosztizálni egyszerű a tünetek alapján, illetve azok vándorló megjelenése már árulkodó. A kiváltó ok(ok) tisztázására pedig részletes kórtörténet felvétel szükséges, melynek ki kell terjednie a betegség kezdetére, időbeni lefolyására, frekvenciájára, szubjektív tünetek társulására, fertőzés, gyulladás jelenlétére, implantációk, gyógyszeres kezelés vagy éppúgy az emocionális hatásokra is. Sokszor azonban nem derül ki, hogy mi okozta a csalánkiütést, előfordul, hogy hátterében pusztán a stressz vagy más pszichés faktorok állnak.
Milyen vizsgálatok lehetnek szükségesek krónikus csalánkiütés fennállásakor?
A 6 hétnél tovább fennálló, úgynevezett krónikus csalánkiütést már szükséges kivizsgálni. Ebben az esetben elengedhetetlen a laborvizsgálat (süllyedés, gyulladásos paraméterek). Amennyiben gyulladásra utaló eredmények igazolódnak, úgy góckutatás indítása szükséges az alábbiak kizárására: fogtályog, arcüreggyulladás, epehólyag-gyulladás, nőgyógyászati fertőzés, Helicobacter pylori gyomorfertőzés, valamint pajzsmirigyfunkció és pajzsmirigy-ellenes autoantitestek vizsgálata is.
Hogyan kezeljük a csalánkiütést?
A legtöbb esetben spontán elmúlik 24 órán belül, így enyhe esetben kezelése nem szükséges.
Amennyiben sikerül tisztázni az okot, úgy annak célzott megszüntetése (pl. gyógyszer elhagyása, gyulladás kezelése) a terápia kulcsa, de addig is tüneti kezelésként az elsőként választandó az új generációs, nem álmosító hatású antihisztaminok. Kiegészítésként gyakran alkalmazzuk a mediátormentes diétát, amelynek során nem szabad friss zöldségeket, gyümölcsöket, füstölt húsokat, halat, belsőségeket fogyasztani.
Szerző:
Dr. Tóth Orsolya
